Jelenlegi hely

Változások a családban

Furcsa ez a kettősség, ami a változás körül van. Egyrészt, mindenhonnan árad felénk a változás magasztalása, nem győzik az okosok eleget hangoztatni, hogy a változás jó, a változás kell, hisz az maga az élet, még akkor is, ha te ott abban a percben bele is gebedsz. Másrészt nőként, amikor anyává lesz az ember, megjelenik valami ostoba össznépi nyomásgyakorlás, ami minden apró változást az orrod alá dörgöl, és közben nem győz sóhajtozni, hogy hát ez így nem lesz jó.

Az első gyereket várva én is besétáltam a csapdába. Valami teljesen irracionális módon, úgy gondoltam megélni életem, életünk – merthogy ugye apjuk is van ezeknek a kölyköcskéknek – egyik legmeghatározóbb változását, hogy nem változik meg semmi. Én nagyon komolyan vettem az elvárást, hogy hiába tuti fix, hogy pár hónap múlva a feje tetejére áll a világod, most neked kutya kötelességed ugyanúgy funkcionálni, mintha mi se történne. A munkában légy teljes értékű, barátként mindig elérhető, nőként szép, illatos, kívánatos, pont úgy, mint korábban.

Talán az az eset tükrözi a leghívebben az elszántságomat, amikor úgy a nyolcadik hónapban, fél órás küzdelem árán lakkoztam ki a lábkörmömet - decemberben -, hogy aztán nejlonharisnyát és szoknyát rángassak magamra, majd magas sarkú csizmába elmenjek egy valamilyen esti rendezvényre, ahol mosolyogva bizonygassam, hogy ugyan kérem, ez csak egy gyerek a hasamban, ettől még nem változik meg semmi.

Hát de igen. Megváltozik. És eléggé szégyellje magát mindenki, aki azt állítja, vagy akár csak sugallja, hogy nem fog. Mert megnehezíti az elfogadást, mert sok csalódáson kell átvergődni, mire lassanként leesik a tantusz, hogy ez nem baj, ez így normális.

Szóval, a gyerek egyszer csak kiköltözött, egyenest be a kiságyba, a hitvesi ágy mellé, majd rövidesen bele a hitvesi ágyba. Család lettünk, gyerekes. Csak néztem magunkat, anya, apa, gyerek és akkor most hogyan. Őszinte leszek, fél évembe telt, mire újradefiniáltam magam.

Nekem nem voltak a szerepeim átjárhatóak. Nem tudtam zökkenőmentesen átkapcsolni, anya üzemmódból nő üzemmódba. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy hiába voltunk mi akkor már tizenkét éve egy pár, azon a napon, amikor hazahoztuk a gyerekünket, akkor lettünk az életben társak. Gyermekes családdá válni, nekünk nem volt zökkenőmentes. Volt sok szomorúság, meg nem értettség, sértettség, megbánás, harag és ez még csak az én részem.

Gondolom az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy nőként sem olyan mennyiségben, sem olyan minőségben nem voltam elérhető férjem számára, mint a gyerek előtt. Ez biztos nehéz, de ezért – kivételes alkalom – nincs bűntudatom miatta. Nagyon méltánytalannak érzem, hogy a számolatlan elvárás mellett, mostanában van képe a világnak azt sugallni, hogy ha egy újszülött mellett a nő nem pont ugyanolyan kívánatos és elérhető párjának, mint annak előtte, ne csodálkozzon, ha hipp-hopp faképnél hagyják.

Azt hiszem, hogyha az ember hosszú távra tervez, akkor ezeket az átmeneti időszakokat kell tudni kezelni. Ha ezt nem vészeli át a család, mint egység, akkor mi lesz, ha tényleg baj van?!

Szóval, hellyel-közzel mellőztük egymást, levetkőztük a laza barát-barátnő státuszunkat, és elkezdtünk törekedni, arra, hogy társak legyünk, az életben. Elképesztően küzdelmes és állati nehéz. Minden nap.

Megtanultam, hogy a szerepeim átjárhatóak és működhetnek egymás mellett, még ha nem is egyenrangúan. Én és az idő meghatározott egység: nem lesz se nagyobb, se több. Nem tudok egyszerre minden egyformán lenni.

Szeretném azt hinni, hogy a család, mint egy élő organizmus, tanul és fejlődik. Ezért, amikor a második gyerekünk megszületett, már nem kellett a női és férfi szerepünk újraértelmezésével majd újra egymásra találással bíbelődni, azon már túl voltunk. Mondjuk jött helyette más. Egy gyerekes családból két gyerekes családdá válni nem semmi élmény, de nekünk már nem volt olyan elképzelhetetlenül, hihetetlenül, hűha-most-mi-lesz élmény.

Tettem a dolgom és már nem vártam el magamtól azt, hogy úgy változzon minden, hogy közben ne változzon semmi. Elfogadtam, hogy megváltozik, hogy a feje tetejére áll és onnantól az lesz a normális. Nekünk.

Szerző, fotó: Mészáros Edit, édesanya
Forrás: Budapestimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Ugye ismerősek azok a világvége-hangulatú pillanatok, amikor a hűtő előtt állsz, és azon gondolkodsz, mi a csudát főzz? Közben a család olyan válaszokkal támogat, mint „mindegy”, „nem tudom”... 

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére