Megszülettem!

Gyakran találkozom azzal a megállapítással, hogy „Császárosként nem tudtam szoptatni, fel is adtam hamar”. Ügyfeleim, ismerőseim meglepődnek, amikor azt válaszolom: „Az én két gyermekem is császármetszéssel jött a világra, az egyiküknél 18 hónapig voltam anyatejleadó!” Egyszóval: a császármetszés nem akadálya a szoptatásnak!

Az én történetem 11évvel ezelőtt kezdődött. Sajnos nem egy vidám kezdet volt. Egy vetélés után két hónappal kiderült újra babát várok.

Sziasztok! Éva vagyok, most decemberben leszek 40 éves és az első kisfiam, Csongor születését írom meg dióhéjban. Az én történetem úgy kezdődik, hogy egymás után 3 évig borzasztó decembereim voltak... Sajnos a negatívumok évről-évre emelkedő tendenciát mutattak.

Köszönjük, hogy sokan megírtátok és megosztottátok velünk a szülés(születés) történeteteket. Megható, érdekes, vicces és örömteli írásokat kaptunk. Egy kislány születésének szívszorító leírása következik:

A mi születéstörténetünk 2016

Készültem rá, nagyon vártam Őt.
Napra pontosan érkezett - mai napig kényes a pontosságra :) 

Ahogy a nagykönyvekben meg van írva.....hajnalban arra keltem, hogy elfolyt a magzatvíz. - Csak semmi ijedtség, tudjuk, így kezdődik. Csomag már összekészítve, akkor indulhatunk is. 

A mi születéstörténetünk 2016

Az elején türelmesek voltunk próbálkoztunk és reménykedtünk. Mikor már majdnem egy éve nem koronázta siker a próbálkozásainkat, - annak ellenére, hogy tudtam van peteérésem - elindultunk hát a vizsgálatok útvesztőjében, hogy megtudjuk mi lehet a probléma. Ennek eredménye az lett, hogy megtudtuk: minden a legnagyobb rendben mindkettőnknél. Én ekkor már egy ideje próbáltam nagyon sokat beszélgetni a férjemmel az örökbefogadásról. Amikor a harmadik inszemináció is sikertelenül zárult, megbeszéltük, hogy elindítjuk az örökbefogadást, mivel tudtuk, hogy ez egy nagyon hosszadalmas procedúra és éveket kell várni még akkor is, ha a nyílt örökbefogadás mellett (is) döntünk, ami a férjemnek sokkal szimpatikusabb volt.

A mi születéstörténetünk 2016

Mivel cukorbeteg kismama voltam (10 éve inzulinnal kezelt), már a 36. héten befeküdtem a kórházba, habár minden rendben volt, értékeim sok egészséges kismamáénál jobbak voltak, a biztonság kedvéért azért bementem. Volt napi két NST és nézték a cukromat, vagyis én néztem és mutattam az értékeimet. Igazából mivel már „rutinos” cukros vagyok, ha korrigálni kellett, növelni, vagy csökkenteni az adagot, azt is én csináltam, a dokik csak bólintottak rá. Betegségem miatt az a protokoll, hogy a 38. héten indítják a szülést. Nagyon izgultam, mert nagyon szerettem volna természetes úton szülni, de többen ijesztgettek, hogy a cukor miatt úgyis császár lesz!