Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 20.

Pénteken elutaztunk a családi nyaralóba és azt láttuk, hogy senki nem volt, se közel, se távol. Nyaralóról lévén szó, itt a komfort fokozat mást jelent, mint otthon. Izgalmas volt fával fűteni a kandallóban és lavórban mosogatni.

2020. május 1.

A múlt hétvége csodás volt

Már két héttel ezelőtt megfogant bennünk a gondolat: le kéne menni a családi nyaralóba. Akkor még szó se volt a korlátozások enyhítéséről. Étteremről, kávézóról, szabadstrandról álmodni se mertünk.
Szóval pénteken – kicsit tartva a kiránduló tömegektől – de nekiindulunk az útnak. Bepakoltam mindent, amit szükségesnek ítéltem és nekivágtunk a nagy kalandnak. A gyerekek jobban várták, mintha Disneylandbe utaztunk volna. (Mondjuk még ott sose jártunk. Ha alkalmunk adódik, majd megírom, melyiket előzte meg nagyobb várakozás. Szerintem a mostani hétvége lesz a befutó.)
Megérkeztünk. A környéken embert nem láttunk. Halleluja!!!
Gyors kipakolás, berendezkedés, kandallóba begyújtás. A gyerekek pedig: irány a nagyvilág.

Mivel senki nem volt, se közel, se távol, így addig mehettek, amíg fixen meghallották, ha anya könnyedén elkiáltja magát bájos szoprán hangán: „Gyertek, hazaaaa! Vacsoraaaaa!”. (Lehet a környékbeli település gyermekei is útnak indultak csengő hangom nyomán…)
A nap zárásaként este gyors és laktató szalonnasütés volt a program.

Az izgalom és a hetek óta várt új környezet hatására a lurkók pillanatok alatt álomba szenderültek. És a szülők is!
Nyaralóról lévén szó, itt a komfort fokozat mást jelent, mint otthon. Izgalmas volt tűzzel fűteni – kandallóban, mosogatni lavórban és kicsit szűkebb palettáról válogatni az ételek és hozzávalók terén. Nem volt állandó net – jó, lett volna, de nem adtuk meg a gyerekeknek a jelszót – így kénytelenek voltak mással elütni az időt.
Az evésen kívül nem töltöttek időt a házban, folyamatosan „terepen” voltak, ennek megfelelően el is fáradtak rendesen.
A szombatot egy hatalmas sétával kezdtük, felfedeztük a környék növény és állatvilágát a legkisebbel.

Értsd: minden fűszálat és csúszó-mászó élőlényt tüzetesen megvizsgáltunk, ami a hosszú (kb. 50 méteres) utunkon elénk került. Erre a projektre ráment a komplett délelőtt.
A nagyobbak nem bírták ezt a tempót, így a görkorcsolyájukon száguldoztak az úton fel- és le.
Ebédre az otthon bepácolt tarja sült a tűz felett. Isteni lakoma lett belőle.
A legkisebb déli alvását társasjátékozára és kártyázásra szántuk.
Délután újabb kinti csatangolás – ájulásig. Szó szerint. A picit már a karomban vittem be a házba. Gyors vacsi, pancsi és csucsi.
Vasárnap a búcsú napja. Ilyenkor már a pakolásé és romeltakarításé a főszerep. Most sem volt másként. De e nemes feladat elsősorban az anyákat illeti meg – anyák napja ide vagy oda.
Remélem lesz még alkalmunk ellátogatni oda. Bár kétségkívül jobban örülnék, ha mindezt egy sikeresen átvészelt és lezárt járvány után tehetnénk meg a nagyszülőkkel együtt.

2020. május 3.

A mai anyák napja nagyon más, mint az eddigiek. Kicsit sírós, kicsit nevetős.

Napok óta készítettük a nagyiknak szánt ajándékokat abban a biztos tudatban, hogy idén nem adhatjuk át hatalmas ölelések közepette, begyűjtve az édes mama-puszikat.
Most nem készültek a gyerekek az iskolai műsorra (minden évben sikerül titokban megtanulniuk és titokban tartaniuk előttem a verset), nem volt meghívó, sem ünneplőbe öltözés. A nagyik sem készültek izgatottan, az unoka szereplésére. Nem volt előadás, sem műsor....
A nagymamáknak én és a férjem külön-külön vittük el az ajándékokat. A gyerek által készített lapokat, kézlenyomatos festményeket.
Furcsán, sután megálltunk az édesanyáinktól néhány lépésre és átnyújtottuk a virágokat és az unokák által készített kis meglepetéseket.
Nem volt hosszú ölelés, nem volt ölelés.
Nem volt sok-sok puszi, egyáltalán nem volt puszi.
Volt viszont hála és szeretet. Köszönet és elismerés. Lemondás, hogy minél hamarabb jöjjön el a tiltás nélküli találkozás.
Köszönjük nektek drága anyukák - akik már nagymamák is - hogy most is áldozatot hoztok, úgy ahogy tettétek ezt nagyon sokszor értünk.
Reméljük a következő anyák napját másképp ünnepeljük

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Májusi bakancslista

Májusi bakancslista

Ebben a szép tavaszi hónapban új élmények, új lehetőségek, várnak: a szürkeséget megtöri a napfény, végre meleg van, virágillattal telik meg a levegő. A hosszú bezártság után jól esik kimozdulni, szabadtéri programokat tervezni, felfedezni természet szépségeit. Ehhez adunk néhány pofonegyszerű tippet!
Egyedülálló lehetőség óvodáknak, iskoláknak: Várépítő pályázat! Ezt kár lenne kihagynod!

Egyedülálló lehetőség óvodáknak, iskoláknak: Várépítő pályázat! Ezt kár lenne kihagynod!

Ha a Ti ovitokra is ráférne a felújítás, vagy az iskolai mosdót kellene rendbetenni, akkor itt a nagy lehetőség: pályázzatok! Az idei évben több, mint 20 vállalat és szervezet csatlakozott a Várépítő pályázat felajánlói közé. Ezzel összesen 13,6 millió forint + ÁFA értékű termékre, 1,9 millió forint készpénzre, és számokban ki nem fejezhető, önkéntes munkában felajánlott szolgáltatásra lehet pályázni. 
Még hasznos is lehet, ha játszik a gyerek? – ezekkel a videojátékokkal tanulhat nyelvet

Még hasznos is lehet, ha játszik a gyerek? – ezekkel a videojátékokkal tanulhat nyelvet

Digitális bennszülötteknek hívjuk a Z generációs - 1990 után született – gyerekeket, ők már az internettel együtt nőttek fel, és annak minden előnyével és hátrányával meg kell küzdeniük. Nekünk, akik még előtte voltunk gyerekek, és a gyerekkori emlékeink a valós világról szólnak, sok esetben nehéz elfogadni, vagy épp támogatni gyerekünket a számítógépes világ kapcsán. Pedig számos előnnyel is járhat, csak ki kell nyitnunk a világra! - Dezsőfi Beatrix középiskolai angoltanár írása.
És Ti gondoltatok ránk? Az a bizonyos karantén diákszemmel...

És Ti gondoltatok ránk? Az a bizonyos karantén diákszemmel…

Gondoltunk a szülőkre, gondoltunk a tanárokra, bölcsisekre és óvodásokra, elsősökre és törékeny alsósokra- de keveset beszéltünk Róluk! Róluk, akik felnőtté válásuk kapujában életük talán legsérülékenyebb időszakában vannak, akik komoly belső harcokat vívnak önmagukkal, miközben lázadnak a körülmények, és néha az egész világ ellen. Akik ugyanúgy - ha nem jobban - megsínylették a bezártság hosszú hónapjait, akikről azt hisszük, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy…

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére