Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 7.

Szeretnék, óh, de szeretnék újra kisgyermek lenni. A világ felől nem aggódni. Csak a családommal együtt lenni. A sok aggódást elengedni.

2020. március 25.

Élet a falak között.

Azt hiszem felesleges azzal kezdenem, hogy ma is korán fújtébresztőt a legkisebb. Ez már nem is megy eseményszámba.
Gyors kutyasétáltatás után indult is a nap. Reggeli torna után tanulni szerettem volna a gyerekekkel, de spontán annyira édesen eljátszottak hárman (!) hogy nem volt szívem megbontani ezt az egységet. Így – amíg ők kisangyalok módjára játszottak – gyorsan elkészítettem a mai ebédet, a krumplifőzeléket.

Az idilli játék nem tartott sokáig, így viszonylag hamar visszatérhettünk az eredeti tervhez, azaz elkezdhettük a mai tanulást. A kicsivel gyorsan haladtunk. Most kaptunk online gyakorlófeladatokat is. Nagyon élvezte, hogy a gépen kell bejelölnie a megoldásokat. Eddig ugyanis a tanítónéni a tankönyvekre, munkafüzetekre támaszkodott, így a mai lecke igazi újdonság volt. (Nekem is.)
Apa a legkisebbel még az udvarra is ki tudott menni, hogy mi egy kicsit nyugodtabb körülmények között tanulhassunk. Ha lehetne szerintem a picúr ki is költözne az udvarra, imád kint lenni. Pedig ma egyáltalán nem volt tavaszias az idő.
A kicsi alvásidejét elcsaltam magamnak és egy kicsit próbáltam töltekezni egy jó könyv segítségével.
Délután a középsővel kreatív iskolai házit készítettünk, mindketten nagyon élveztük. A nagylány beszabadult a konyhába és valóságos cukrászdává alakította. Muffin készült kétféle ízben is. Nagyon finom lett, így az uzsonna kérdése is megoldódott.

Ma teljes hír-diétán voltam. Azt kell mondjam, hogy nagyon jót tett a lelkemnek. Túl sok volt már a szörnyűség. Nem lehet minden napot ezzel tölteni. Ma igazán csak a családdal foglalkoztam – gondolatban is - és azt kell mondjam, hogy kifizetődött.

2020. március 26.

A felhők felett mindig kék az ég! De...

A férjem egy áldott jó ember. Nyugodt, higgadt, józan gondolkodású. Előre tervez. Pontosan kiszámol, beoszt. Évente egyszer emeli fel a hangját. Kiegyensúlyozott.
Újabban azonban éjszakánként hallom, ahogy idegesen forgolódik, nézem, ahogy meg-megrándul az arca. Reggel faggatom:
- Minden rendben? Olyan nyugtalanul aludtál.
- Persze, ne aggódj, csak rosszat álmodtam.
- Persze.....
Én teszem a dolgom. Kelek, reggelit, vacsorát készítek, ebédet főzök, tanítok, tanulok, kreatív vagyok, játszópajtás vagyok. Társasozok, sütit sütök, kertészkedek. Közben mosolygok és igyekszem mindenben partner lenni. Mosolygok, de a gyomromban mázsás kő. A mellkasomra meg mintha ráült volna valaki. Nem enged. Szorongok. Félek az ismeretlentől.

A legnagyobb néhány napja még csupa mosoly, csupa terv és jókedv. Néhány napja komor lett. Faggatom.
- Á, semmi!
Délelőtt tornázik, tanul, ha lehet udvaron van. Délután süt, kreatív, de egyre nehezebb. Ölelem. Szorítom. Visszamenne az iskolába. A barátok, a tanárok.... még az az undok is... hiányzik.
Bárcsak...bárcsak reggelre visszaállna a világ rendje!!! Nyugtatni. Magamat is nyugtatom.
A középső, mint egy megvadult kiscsikó. Egyelőre élvezi az új helyzetet. A mindennapok során talán rá jutott a legkevesebb idő - középső gyerek. Most vele tanulok, játszom, lepkét varrok, kedvencet sütök, csak hogy egyen.
Boldog. De este csendben átöleli a nyakam:
- Anyu, nekem is hiányoznak a barátaim!
A legkisebbnek talán fel sem tűnik a dolog. Ő boldog, igazán boldog. Mindig van, aki játszon vele. Apa is itthon van. A tesók imádják, lesik minden szavát. Nyugodt, boldog. Az ő világa csak előnyére változott. Talán. Néha emlegeti a barátját:
- Dorka baba. Megyünk Dorkához!  - de hamar túllép rajta.
Szeretnék, óh, de szeretnék újra kisgyermek lenni. A világ felől nem aggódni. Csak a családommal együtt lenni. A sok aggódást elengedni.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Az egyik legfontosabb izmunk- mégis alig tornáztatjuk

Az egyik legfontosabb izmunk- mégis alig tornáztatjuk

A mélymedencei izomzat. Akinek már van gyermeke, pontosan tudja, milyen változásokat hoz létre a várandósság és a szülés ebben az izomcsoportban. Alaposan kinyújtja, meggyöngíti, néha pedig még egyéb sérülések is keletkeznek rajta. Ennek következtében megjelenhet az inkontinencia, kitágul a hüvely, megsüllyedhet a méh. Fájhat a derekunk is. A jó hír az, hogy tornával szinte teljesen helyrehozható.
Nem kell egyedül megküzdened a technológiával – itt a mivagyunk.hu

Nem kell egyedül megküzdened a technológiával – itt a mivagyunk.hu

2026-ban minden a mesterséges intelligenciáról szól... Körülöttünk van, alakítja a munkánkat, a mindennapjainkat, csak éppen senki nem magyarázta el nekünk magyarul, érthetően, hogy mit kezdjünk vele. Eddig.
Nem te vonzod be a bántalmazókat, sajnos jönnek maguktól is

Nem te vonzod be a bántalmazókat, sajnos jönnek maguktól is

“Hogy vonzottam be? Kötődési zavarom van? Kapcsolatfüggő vagyok?” Kérdezi sok nő tanácsadói praxisomban a bántalmazó kapcsolatáról. Bár ezek a nők a saját lelkükben keresik a hibát, nem ott van a baj.
Ha nyílnak a kertben a kék ibolyák....

Ha nyílnak a kertben a kék ibolyák....

A tavasz első hírnökei, a hóvirág, a krókusz, a tőzike, a nárcisz után előbújtak lila színben pompázó és illatos ibolyák is. Az ibolya azon túl, hogy ehető növény, jótékony hatással van az emberi szervezetre. 

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére