Jelenlegi hely

Így vészeltük át az óvodaváltást

Minden kezdet nehéz. Főleg egy 3 éves kisgyermeknek megszokni az óvodai környezetet. Még nehezebb döntés, ha a család élethelyzete, vagy más problémák miatt év közben kell óvodát váltani. Szülőként mindig a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, de vannak olyan helyzetek, amikor a család egyéb érdekeit is szem előtt kell tartani.

Amikor megtudtam, hogy lenne hely a kislányomnak a lakóhelyünkhöz közelebbi óvodában, elgondolkolkoztam. Napokig bújtam az interneten a gyerekneveléssel kapcsolatos oldalakat, de kevés használható  tippet találtam. A legtöbb esetben nem ajánlották a váltást. A környezetemben is inkább csoport cserék, és nem intézmény váltások történtek. Az érintett gyerekek sokáig emlegették a régi csoportjukat, többek közülük hónapokig nehezen fogadták az új helyzetet. 

Kérdés, kérdés és még több kérdés

Óvodaváltáskor óhatatlanul záporoznak a kérdések az ember fejében: Szeretni fogja a gyerek az új ovit? Lesznek barátai? Milyenek lesznek az új óvó nénik?

Nehezíti a döntést, hogy ezekre a kérdésekre csak később kapunk választ, az új intézmény kiválasztásával még nem dőlhetünk nyugodtan hátra.

További dilemmák: Melyik óvodát válasszuk? Azt, amelyik a gyermekünknek vagy azt, amelyik nekünk tetszik? Az ovikat kisgyermekkel együtt látogassuk, vagy inkább egyedül?

Szerintem nincs jó vagy rossz megoldás, de talán szerencsésebb, ha a szülőként előszűrést végzünk, felderítjük a terepet és már csak a nekünk legjobban tetsző egy vagy két intézményt mutatjuk be gyerkőcnek.

Halogatás helyett nagy levegő és...

Kislányommal 3,5 évesen váltottunk óvodát, ami engem sokkal jobban megviselt, mint őt. Családunkban a váltást az ésszerűség indokolta: kistestvér született, az előző ovi távolabb volt, nem volt udvara, körülményes volt az utazás. Az új ovi ezzel szemben a közelben van, nagy kerttel rendelkezik, szemben az ismerős játszótérrel, ahol a gyerekek még délután is tudnak együtt játszani.

Nagy levegőt vettünk, decemberben még a régi helyen, januárban már az új helyen kezdtünk.

Szülőként a végső döntést sokáig halogattam, hiszen a kislányom már megszerette a régi helyet, az új még ismeretlen közeg volt. Emlékszem, milyen nehezen írtam meg az áthelyezési kérelmet...

A váltás sajnos, az egész karácsonyra rányomta a bélyegét, a csoportban rendezett jó hangulatú karácsonyi kézműves foglalkozásra is. Nem volt egyszerű mosolygósan búcsút inteni, s közben nézni ahogy kislányom lelkesen beszélget a gyerekekkel, jól érzi magát.

A szeptemberi intézmény váltás viszont szerencsésebb lehet. Így a két ovi közötti nyár megfelelő idő lehet arra, hogy fakuljanak az emlékek. Aki a karácsony utáni januári kezdetre időziti a váltást, annak tehát azt tudom mondani, hogy ebből a szempontból a téli váltás mindig kicsit gyorsabb és talán túl hirtelen alkalmazkodást kíván meg a gyerekektől.

Nézzük a dolgok jó oldalát!

Sebaj, januártól új barátnők, új kis barátok várnak! - Ilyen és ehhez hasonló bátorító mondatok közepette látogattuk meg az új - számunkra még ismeretlen - ovit. Az óvó néni szimpatikus volt és a gyermekek is. Nagyon tetszett mindkettőnknek, hogy kisállatok is voltak az oviban elhelyezve. Kislányomnak egyébként tetszett a hely, nem tiltakozott, amikor felvetettem neki lehetséges, hogy ez lesz az új ovija.

Volt azonban egy-két este amikor sírva mondta, hogy nem akar másik helyre járni. Anyai szívem ilyenkor persze nagyot dobbant, már-már vissza is forgattam volna az idő kerekét...de végül átvészeltük ezt is.

Eleinte úgy gondoltam néha még visszalátogatunk a régi helyre, találkozunk a volt csoporttársakkal. Ez nem valósult meg végül, sőt a lányom nem is búcsúzott el a csoportból senkitől sem. December utolsó oviban töltött délutánján csendben kipakoltunk a szekrényből. Nem beszéltünk róla, hogy többet oda nem megyünk.

Karácsonykor viszont sokat beszéltünk arról, hogy új oviba fog majd járni. Januárban reggelente többször is oda mentünk az ovihoz, néztük, hogyan érkeznek a gyerekek kerékpárral, rollerrel. Átöleltem, és odasúgtam:  "milyen jó lesz, ezután mi is sétálunk vagy kerekezünk reggelente".

A környezet csak félig volt új, hiszen az ovit és a környékét már jól ismertük eddig kívülről. A kezdet nem ment könnyen, a gyakorlatban akadtak nehézségek. Kislányommal januárban mentünk új oviba, a papírok azonban még a régi helyen voltak. Az első napokban szerencsére az időjárás és a környezet is segítségünkre volt (első nap esett a hó). Reggel hóval játszottunk, közösen meglátogattuk a madarakat, halakat.

Miközben kislányom megkedvelte az új környezetet, óvó néniket, csoporttársakat, én sokat emésztettem magam, azon, hogy jól döntöttem-e? Majd amikor láttam, hogy a nap végén boldogan szaladt hozzám, mutatta a kis hópelyheket, amiket aznap kapott, elmondta, hogy megdicsérték ebédnél, nyugodtabb lettem. És összességében - a kezdeti kellemetlenségektől eltekintve - 3-4 hét után kislányom kezdte jól érezni magát az új helyen, megfelelően alkalmazkodott az új környezethez.

A legrosszabb a váltás előtti egy hónap volt, amikor még a másik intézménybe jártunk, de már tudtam, hogy eljövünk. A régi hatása alatt nehéz volt elmagyarázni egy kisgyermeknek, milyen jó is lesz majd a másik is. Vagy egyáltalán milyen is lesz?

Azóta már közel 2 év telt el, kislányom nagyon szereti az ovit, sok barátja van. Néha még eszébe jut a régi csoportja, de a társai nevére már nem nagyon emlékszik. Most viszont az egyik barátnője hagyja el a csoportot. Sokáig gondolkodtam, hogy elmondjam-e a lányomnak, aztán végül beavattam. Jól fogadta, megértette, hogy költözködés miatt kis barátnője máshol folytatja az életét. Persze tudom jól, hogy erre a kérdésre még részletesen vissza kell térnünk párszor, főképp akkor, ha egyszer csak majd a barátnő nélkül vesz részt hétről-hétre a délutáni foglalkozásokon...

Hannamami
- Budapestimami - 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére