Ha Pollyanna köztünk lenne, biztosan izgalmasnak találná „a játékot” (A népszerű regényben olvasható „játék” lényege, hogy bármilyen helyzetben is találja magát az ember, keressen benne valamit, aminek örülhet. Minél nehezebb a feladat, annál érdekesebb a „játék”).
A negatívumokat könnyű lenne felsorolni, de most nem számolok be arról, hogy az utóbbi hetekben mit kellett elengednünk, miről kellett lemondanunk, hogyan változott a családunk élete. Azt sem ismertetem, milyen kihívásokkal, bizonytalansággal és kérdésekkel nézünk szembe. Eszembe jutnak a betegek, és azok, akik az életüket kockáztatják, vagy éppen elveszítik biztosnak tartott jövedelmüket. Nekik most különösen nehéz.
Inkább arra koncentrálok, hogy ennek ellenére milyen örömteli dolgokat és lehetőségeket találok ebben az embert próbáló helyzetben 2020 tavaszán Budapesten.
Valaki így fogalmazott: "Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit." Igen, mi pedig tanulgatjuk a leckét…
Minek örülök?
- A fővárosban csend és nyugalom van, tiszta a levegő, kicsi a forgalom, a természet hangjait lehet hallani, pl. madárcsicsergést az ablakunkban
- Nem kell naponta rohanni, tömegközlekedni, stresszben lenni
- Éled a tavasz, gyönyörű a természet, virágot ültetünk a teraszon
- A máskor rohanó, csak este hazaérkező apukák a pici gyerekeikkel sétálnak. Leülnek a Duna-parton, kavicsot dobálnak a vízbe
- Azok is biciklire pattannak, akik egyébként nagyon ritkán tették
- A társasházunkban - ahol alig ismerik egymást a lakók - minden este 8-kor közös éneklést tartanak az erkélyeken, a vietnámi család együtt tapsol az egyedülálló nénivel és a penthouse-lakó üzletemberrel a Mi vagyunk a Grund dallamára
- Lelassult, leegyszerűsödött a hétköznapi élet, többet vagyunk együtt a kis családunkkal
„Az élet nem állt meg, nem szűnt meg a napsütés, nem szűnt meg a remény.”
- Az anyukák kovászos kenyeret és finom péksütiket sütnek (olyanok is, akik korábban nem próbálták)
- Megtanuljuk, hogy jó dolog csendben és egyedül lenni. Kevesebb külső zaj - több belső csendesség
- Rengeteg kulturális tartalomhoz tudunk hozzáférni (a koncertektől kezdve az online múzeumokon át a hangoskönyvekig). Most olyan helyekre is bejuthatunk virtuálisan, amik máskor nem voltak nyitva
- Kevesebbet vásárolunk (rájövünk, hogy nincs is szükség annyi felesleges cuccra), megváltoztak a fogyasztási szokásaink
- Alacsonyabb a havi kiadásunk (pl. nincs BKV bérlet, parkolási díj, belépőjegyek, étterem, extra kiadások, fodrász és egyéb szolgáltatások)
- Többet főzünk, új recepteket fedezünk fel, sütit sütünk
- Nem kell vasalni
- Olvasunk és filmeket nézünk, családi mozizásokat tartunk
- Ritkán hangzik el: Erre most nincs idő! – Most jött el az „Egyszer, ha majd lesz rá időm!”
- Lassan sorra kerülnek az eddig halogatott feladataink (pl. rendrakás a kamrában, könyvek rendezése, takarítás, selejtezés)
- Nem sminkelek, ez jót tesz az arcbőrnek
- A gyerekek önállóbbak lettek, jobban kiveszik a részüket a házimunkából és az iskolai feladatukat is felelősen végzik, a testvérek összetartanak (legalábbis ritkábban veszekednek)
- Erősödik az együttműködés a szülők, a tanárok és a diákok között – a mi sulinkban, de biztosan máshol is
- A szülők az otthontanulás nehézségeivel küzdve talán jobban megbecsülik és elismerik a pedagógusok munkáját
- A távoktatás, a digitális tanulás esélyt kap a fejlődésre, a tudás könnyebben elérhetővé válik
- A gyerekek részéről elhangzott már az is, ami korábban még a nyári szünet után sem, hogy hiányzik az iskola! Ők is sokkal jobban értékelik majd, ha újra elkezdődik…
- A segítő szándék társadalmi szinten megvalósul: a támogató, terméket/szolgáltatást felajánló, tudást megosztó, kreatív ötleteket adó csoportok, egyének, szervezetek árasztják el a netet, segítségnyújtó üzenetek jelennek meg, erősödnek az online közösségek
- Lelkészek, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek vállalnak önkéntes szolgálatot, hogy támogatást nyújtsanak rászorulóknak
- A munkatársi kapcsolatokban is érzem az empátiát, az érzékenységet, az ismerőseim nyitottabbak lettek a spiritualitásra
- Mivel vasárnaponként nem mehetünk templomba, az otthonunk lesz a templom. Bekapcsolódunk az online gyülekezeti alkalmakba
- Gyakrabban hívjuk fel a nagyszülőket és a dédit
- Ha mégis kimegyünk a házból lift helyett lépcsőn járunk négy emeletet, jót tesz a mozgás
- Megtanulunk örülni a kis dolgoknak is, amit eddig természetesnek tartottunk, rájövünk, hogy nem az
- Felértékelődik az érintés, a személyes, valós találkozás, a minőségi idő
- A sürgős helyett az igazán fontosra koncentrálhatunk. Középpontba került a testi-lelki egészségünk, a családunk, a természet, az összetartozás, a bizalom, az együttérzés, a szolidaritás, a közösség és a hit
- Gazdagodhat a személyiségünk: ez a válság növeli a problémamegoldásunkat, az emberségünket, empátiára és türelemre is tanít
Milyen jó dolog származhat ebből a mindenkire egyszerre ható krízisből? Reményünk van arra, hogy nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Mi lenne, ha a social distance - ez a távolságtartás - a fogyasztói társadalom felénk közvetített üzeneteire és a tömegmédia negatív hatásaira vonatkozna ezután? Hogy nem kell mindent úgy csinálni, azt megvenni, ahogy nyomják felénk? Ha tudatosabban fogyasztanánk a híreket, információkat? Ha megmaradnának az itt felsorolt értékek?
Akkor javunkra válhat, ami most nagyon rossz.
"Amikor egyszer vége lesz a viharnak, nem fogsz emlékezni, hogy csináltad végig, hogy élted túl. Még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy tényleg véget ért. De egy dolog biztos. Amikor kijössz a viharból, nem az az ember leszel, aki besétált abba." (Haruki Murakami)
Te milyen jó dolgot találsz jelen helyzetben?
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
