Tényleg ilyen egyszerű lenne?!
Azt hiszem, hogy gyermekkoromban szívtam magamba a természet szeretetét és ez fontos. Felnőttként már nehezebben változtat az ember a berögzült szokásain, feszegeti a komfortzónája határait....de nem lehetetlen ;) (azért olvass tovább! )
Veszprémben szerencsések voltunk....közel a Balaton és a Bakony magaslatai is, maga a város is változatos - minden adott volt. Sokat strandoltunk, télen korcsolyáztunk, tavasszal, ősszel az erdőkben kirándultunk. Apukámmal erdei szamócát ettünk, gomba után kutakodtunk, patakon átkeltünk, szurdokban másztunk. Emlékszem kisiskolásként a vándortáborok voltak a legnagyobb kalandok: sátorban alvás vagy hálózsákban egy falusi iskola padlóján, éjszakai zseblámpás pisilés - természetesen kalákában - hiszen úgy a bátorság hatványozódik ;), sült szalonna és hamuban sült krumpli, focibajnokság a tehénlegelőn és láblógatás a piócás patakban....
Aztán 11 éves lehetettem, mikor szüleim először vittek vizitúrára. Kenuval mentünk Győrtől Budapestig: sátorverés, mosakodás, vacsorakészítés, ahol ránk esteledett...lehetőleg a gáton túl, nehogy meglepetés érjen minket az éjszaka, ha megemelkedne a vízszint :)....rengeteg új ismeret, kaland és élmény....sok-sok újabb túrát tettünk meg később a Tisza különböző szakaszain... új tájakat, új folyószakaszokat megismerve. Kiszolgáltatva és mégis uralva az alattunk hömpölygő, csillogó vízárat...mely hol elkápráztatott, hol vadságával megrémített. Felfedeztük az izgalmas ártereket, rögtönzött hintákról ugráltunk a folyóba. Egy-egy szakasz megtételével teszteltük kitartásunkat, erőnlétünket, akaraterőnket, elszántságunkat....néha talán bátorságunkat....és ismerkedtünk önmagunkkal is.
Néhány éve felnőttként újra felfedeztem magamnak a természetet és tudtam, hiányoztak az életemből ezek az élmények. Élmények, emlékképek, amiket nem vehetnek el Tőled, nem veszíthetsz el és ma már arra törekszem, hogy a gyermekeim is megtapasztalják ezt a varázslatot. Mert ez az! Igazi varázslat!
Hiszen a természet elvarázsol, megnyugtat, ellazít és energiával tölt fel.
- Eltávolodunk nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is a hétköznapoktól, a mindennapoktól. A nem mindennapi rutin, a szabadság érzése boldogsághormonokat szabadít fel - mint a csokoládé :)
- Könnyebben bírkózunk meg a stresszel: pszichológiai immunrendszerünk erősödik. (ez a mai világban nagy előny ;) )
- Minden érzékszervünkre hat: kiélesednek az érzékeink: élesebben halljuk a madáréneket, a gyíkok neszezését, az ágak reccsenését....és mi ez, ha nem csoda?!
- Az, hogy valami gyönyörködtet, elkápráztat nem tanult viselkedés - a látvány feltölt minket. Érezted már úgy, hogy órákig el tudnál üldögélni és csak nézni az éppen akkor Téged körülölelő világot?!
- Megismerjük testünk korlátait és meglepődünk, mire vagyunk képesek...
- Eltűnik az én....hiszen kicsik vagyunk a világmindenségben :) (javulna a világ, ha néhány embernek receptre írnák fel a természetjárást :) )
Mindegy milyen évszakban indulsz neki, mindig meg lehet találni a szépségét.
Hogy kalandvágyóbb, kitartóbb, ambiciózusabb, fizikailag felkészültebb voltam-e, vagyok-e másoknál....nem hiszem. Átlagos vagyok.
És válaszolva az eredeti kérdésre: tényleg ilyen egyszerű lenne?!
Igen, próbáljátok ki!
"A varázslat mindenütt körülvesz minket. Csupán keresnünk kell, fürkészni figyelmesen."
Szerző: Szandra (Veszprémimami)
Képek: saját képek
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges