Tudom, hogy nem kell menni sehova, itthon szülünk. Otthon. Jól eső nyugalom tölt el annak ellenére, hogy milliószor végiggondoltam, hogy mi mehet rossz irányba. Valahogy bízom benned. Tudom, hogy csak támogatnom kell téged és minden rendben lesz.
Hogy minél jobban tudjalak támogatni vissza is alszom.
Te nem…
Reggel. Sári is ébredezik lassan. Mi legyen a bábákkal? Szülünk akkor kérdem? Nem tudod. Vannak fájások, de arcodon nem látom még a nyomát. Mérnök vagyok, mérek hát. Időt. Órával. Most fájásod van? - kérdem. “Nem tudom, hagyj békén!” Na ennyit a mérnöki tudományokról :).
Bábákkal mi legyen? - kérdem századszor. Na jó, beszéljünk velük. Bábák tanfolyni mennek Esztergomba. Persze pont ma, így a Győr - Nemesvámos menetidő tovább nyúlik. Tudtuk ezt előre, ezért is akartunk szülni egy nappal korábban, de persze Lizi saját szülinapot akart, nem osztozkodni, Ezek a mai gyerekek…. (az előző napon volt az én születésnapom)
Fájások jönnek-mennek, mi is így teszünk: reggeli, öltözés, nagypapi is kiveszi a részét a dolgokból. Félve kérdezgeti: “Akkor most szülés lesz?”. Nem tudjuk még - nyugtatom meg. Erős férfi - nem mondja, de látom rajta, hogy nagyon izgul.
Hívjuk a bábákat - javaslom. “De nem akarom őket fölösbe, meg különben is.” - replikázol.
Persze. Mert TE már megint magad akarsz szülni :).
Nem vagyok egy beszari alkat - de azért tovább erősködöm.
Közben a fájások mind határozottabbá és többé kevésbé ütemessé válnak.
Végre hívjuk a bábákat. Hurrá! :-)
Gáborka örül. Most már Biztonságban érzi magát.
Fekszel, WC-n ülsz, Sárizol. Ez is csak egy nap a többi között igaz? Kis szüléssel fűszerezve.
Wc-n ülsz. Egyre többet. Hú mondom, de ismerős ez valahonnan :).
Papó egyre jobban aggódik. “Igen szülünk” - mondom neki. Megnyugvást színlel, rémület látszik belőle. De hát mégiscsak férfi, tartja magát :).
Megjönnek a bábák. Kedvesek. Megint. Kapnak kávét. Kérdezik: Anya hol van? Csendben mutatok a fürdőszoba felé. Bemegyünk. Fény csak kevés, ami épp az elhúzott függöny mellett beszűrődik. Nem is kell több. Váltunk pár szót, aztán nekilátunk a hálószobát rendezni. “Ne vigyük túlzásba!” - javaslom, itt ma nem sok szülés lesz szerintem… Szívhang vizsgálat, minden rendben. Hogy máshogy lenne? Vissza a fürdőbe: kádszéle, gyerek fellépő, padló szennyestartó háttámlával. Isteni helyek a szüléskísérésre. Vajúdsz. Hívod a babánkat, tereled a helyes útra. Papát elküldjük a Sárival. Itt már hamarosan számára esetleg zavarba ejtő dolgok történhetnek. A fürdőben a bábák csendben néhány szó mellett figyelik Lizi első útját. A WC isteni hely. A csempe széle tartja magát, pedig téped rendesen fájás alatt. Néha felállsz. Támaszod vagyok. Néha túlságosan is. Rám szólsz, hogy ne szorítsalak. Igyekszem. Remegsz kicsit. Csokinyuszit nem kérsz. Nem sok híja, hogy a hátsó felemben landoljon. Megbocsájtom. Időnként a bábák megvizsgálnak. Tapintatosan, négykézláb félig fejen állva a “tágas” fürdőben. Látszólag nem zavarja őket. Egymásra mosolyogva ülnek vissza rögtönzött “mozifotelükbe”. Azt olvasom le az arcukról: “Semmi sem lehetne nagyobb rendben”.
Hangosabb vagy. (Számomra) ismeretlen hangok valahonnan messziről a civilizáció előttről. Ősanya vagy. A szülés tudománya benned van mélyen legbelül. Elhívunk a WC elől a fürdő közepére. Közel van a vége, Lizi hamarosan velünk lesz. A bábák vizsgálnak.”Látom a fenekét!” Mondja egyikőjük. Nem értem. Fenekét???? Azt hogy? Megfordult? Lemaradtam valamiről? Nincs időm ezen töprengeni, újra nyomsz. Belém kapaszkodsz, én tartalak. Már a levegőben lógsz szinte. Ősi erő újra a hangodban. Baba a kézben!!!!! a köldök zsinór kicsit összekuszálódva, ki kell bogozni a Lizi lábai körül, hogy közelebb tudd magadhoz fogni. Nem a feneke volt az hanem a “fejecske”. Magyarul is meg kéne tanulnom :). Átcammogsz a hálóba, Lizi a pocakodra kerül. Rögtön rácuppan a cicire. Tudja mi a dolga. Nyugalom, békesség a házban. Sári valahol alszik a babakocsiban a papóval. Még nem hívjuk haza, megvárjuk a lepényt. Lepénylesők lettünk. Közben összeesik a zsinór. Elvágom. Már máshogy állok neki, könnyebben megy, mint a Sárié. Azért én is fejlődöm, Az 5. gyereknél már körömollóval is elnyisszantom. Lepény kezd kibújni, segítesz neki, kint is van. Megy a barack alá, ha már a mandulákat az ültetvényes felvásárolta.
Hívjuk a papát, izgatott a hangja. Mily fura :).
Hazaérnek. Mondjuk a Sárinak: “Ajándékot hozott a gólya”. Komolyan veszi. Hogy máshogy venné? Nincs két éves. Beérve keresi az ajándékot, amit a Gólya-gilice hozott. Magyarázzuk neki , hogy ott a tesó az ajándék, lassan esik le neki, hogy eltűnt anyu pocija és már négyen vagyunk.
Alíz története (képek illusztrációk)
Szülés helye: otthon
Szülésznők: Auxner Beatrix, Pető Éva (Bába kalács Születésház)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
