Panaszkodás helyett átkeretezés

A panaszkodás kultúrája

Kik a panaszkodók? Akik nemcsak szeretnek, de tudnak is panaszkodni, keseregni, hajlamosak az önsajnálatra. Akik mindenben keresik és meg is találják a problémát, hibát, negatívumot, folyton elégedetlenek.

Hétfőn a pénteket, esőben a napsütést várják, "Meg lehet dögleni ebben a melegben! Meddig tart még ez a hideg idő? Nem bírom a főnökömet! De bunkó a szomszédom! Annyi dolgom van, sosem végzek vele! Az anyósom, a gyerekem, a férjem…"

Időnként sportot űznek belőle. Ez független az életszínvonaltól, a családi állapottól, a körülményektől, hiszen bárki, bármi miatt találhat valamilyen okot arra, hogy panaszkodjon, mert minden rossz (kivéve az ő hozzáállásukat).

Ebben a légkörben hallgatóként könnyen átvesszük a károgó hangulatot és a sötét szemüveget. Mit tehetünk? Mi lenne, ha megpróbálnánk átfordítani a panaszkodó lelkiállapotát?

Keretezd át!

Pécsi Rita, neveléskutató szerint a világról panaszkodni elpazarolt erő és idő. Ezért a luxusért a lelki egészségünkkel fizetünk. A panaszkodást még élvezni is lehet: „A világ olyan rossz, bezzeg én olyan jó vagyok." 

Ha panaszkodunk, hogy mások milyen rosszak, szívünk megkeményedik, nem tudunk irgalmasok lenni. Ha engedek annak, hogy rosszat gondolok erről a rossz világról, az azt jelenti, hogy ez a rossz világ bennem van. Ha öröm van bennünk, akkor egy kis új világot alkotunk. … Akinek a szívében öröm van, annak a világ nem gonosz, hanem gyenge, amely segítségre szorul. És mi segítünk, az örömünket adjuk a világnak. (T. Beller)"

Használjuk az átkeretezés technikáját! 
A gyerekeinknek is jó példa lehet a családban, könnyen megtanulhatják. Ez azt jelenti, hogy perspektíva-váltás történik, új értelmezést adunk a helyzetnek úgy, hogy más nézőpontból is megnézzük. Azzal, hogy elkezdünk mozogni a saját beszorult lelki helyzetünkben, ha csak egy pici részletet is megváltoztatunk, a teljes kép megváltozik. Az új „keret” megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését, és így a viselkedést, a reakciót is. A negatív helyett erősítjük a pozitív érzelmeket, majd élvezzük annak hatásait is.

Egy példa:

"Képzeljünk el egy képet, amelyen egy templom előtt egy középkorú nő áll, arcát kezébe temetve. Rögtön felébred bennünk az együttérzés, hiszen arra gondolunk, hogy talán meghalt a férje, és ezért sír. Amint azonban kicsit nagyobb keretet adunk a képnek, meglátjuk, hogy a templom mellett egy felvirágozott autóból egy menyasszony száll ki. Aha, így mindjárt más az egész! Esküvő lesz, és a hölgy örömében sír! Ez az átkeretezés. Az észlelés megváltozásával megváltozik az érzelem is. Ez nagy lehetőség! Minden kár haszonnal jár! – tartja a közmondás is. Meg kell keresni azt a pontot, amelynek segítségével a negatív észlelés kibillenthető. Ezáltal a tények még nem változnak meg, de a hozzáállásunk más lesz, és ez a döntő."

A szokásos magyarázatok helyett átkeretezzük a helyzetet, ezzel a szituációhoz való viszonyunk is megváltozik, ebből pedig új erőt gyűjtünk a megküzdéshez. Ha tudatosan figyelünk erre, akkor hiába is ömlik a negatív kommentelés, cikkezés, károgás, vészmadárkodás, véleményezés az online és személyes környezetünkben, azt végső soron valóban mi döntjük el, hogy az erőnket jóra vagy rosszra használjuk.

Végül egy átkeretező történet

Egy alkalommal a cipészmester két árust küld a sivatagba, hogy minél több cipőt adjanak el. Érkezésük után mindkettő táviratot küld a megbízójának. Az egyikük elkeseredetten írja:
– Főnök, a reggeli géppel visszafordulok. Képtelenség itt cipőt eladni, mindenki mezítláb jár!
A másik árus ugyanakkor így lelkendezik:
– Főnök, ez fantasztikus! Küldj még árut, ez a világon a legjobb hely, itt még mindenki mezítláb jár!

Felhasznált forrás: Pécsi Rita: Az új "keret" megváltoztatja az események, emberek, érzelmek jelentését 

Halász Kinga, Budapestimami