Jánoska Anikó kétfordulós vizsga után terápiás kutyafelvezető diplomát nyert, Halász Márta, a habilitációs kutyakiképző pedig megtanította Abey-nek és Winnie-nek, hogyan kell és hogyan illik dolgozniuk a lelkiismeretes terápiás kutyáknak.
Nem újdonság a világban a kutyás terápia, nálunk intézményesen döcögősen indul be szakma, de a két ambiciózus hölgy kezdeményezése megértésre talált a Doktor Mancsok Alapítvány kötelékein belül. Népszerűségük kemény munka eredménye. Nemcsak a kutyaterápiás szakma elsajátításával kellett megbirkózniuk, hanem az elfogadtatásával is. Azok az intézményvezetők, akik jól ismerik a rájuk bízott gyermekek lelkét, habitusát, vágyait és igényeit, jó szívvel fogadják a két párost: Anikót és Mártát, valamint Abey-t és Winnie-t, akik mára meghódították a veszprémi gyermekek szívét.
Márta és Anikó, Beni és Lili, valamint a kutyusok, Abey és Winnie
– Kivételes szerencse, ha az ember a hobbijának élhet. Civilként fogtunk hozzá ehhez a munkához, de szükség van nagyarányú szociális érzékenységre is, mi pedig nagy örömünket leljük benne – magyarázza Anikó és Márta, akik a Varázsszőnyeg Fejlesztőközpontban kaptak lehetőséget arra, hogy ott rendszeresen dolgozzanak a kutyáikkal. Anikó, mindig csak az egyik kutyussal, óvodákban tart foglalkozást.
– Ez ám a nagy öröm! Fogom a kutyám és megérkezünk. A csoport ilyenkor már nagy izgalommal vár minket, hála az óvónőknek, fegyelmezetten és csendben, nincs zsivaj-lárma, ez egy ilyen odafigyelős, új játék. Hihetetlen izgalom uralja el őket ilyenkor. Az egész csoport részt vesz a foglalkozásban. Gondosan megtervezett feladatsorokat végeznek a gyerekek, játéknak tűnik, de fegyelmezetten számolnak, rendeznek, válogatnak, miközben a motorikus mozgásukat is fejlesztjük. Észrevétlenül és stresszmentesen barátkoznak meg a mellettük hatalmasnak tűnő, állandó szemkontaktust kereső, végtelenül türelmes és együttműködő kutyával.
– Megsimogatják, megtapogatják, beszélgetnek velük, a kutya jelenléte az erőt és a barátságot sugallja, s bár az újdonság erejével hat, a gyerekek még olyan közel állnak a természethez, hogy ez a barátság számukra magától értetődő. Kicsattanó boldogsággal, csicseregve távoznak a foglalkozásról, elégedettek és visszavárnak bennünket. Látván őket én is boldog vagyok, jutalmam a szülők visszajelzése. Elmondják, hogy a gyermekeik, hazatérvén az oviból, órákig mesélnek az élményeikről és a kutyussal kötött barátságukról.
Megtudjuk, hogy a kutya is elfárad a munkában. Anikó elmondja, igyekeznek úgy dolgozni, hogy a munkakutya minél kevesebb stressznek legyen kitéve. A foglalkozás keretében vannak úgynevezett bátorságpróbák is, amikor testközelből ismerkednek a gyerekek a kutyussal, meg lehet érinteni az orrát, bajuszát, lehet dédelgetni, simogatni, amit Abey és Winnie nagy türelemmel és megértéssel visel el. Talán még örülnek is neki.
Szerző: Gombás Gabriella
Forrás: www.veszpremkukac.hu
