Jelenlegi hely

A lemez két oldala - Mindennapi játszmáink

Megint ugyanaz a játszma, megint ugyanaz a lemez. Ahogy változtatjuk a szerepeinket, úgy változik véleményünk és viselkedésünk ugyanarról a dologról. Mást mond az anya és mást az anyós, a férjünknek nem azt a monológot adjuk elő, mint a barátnőnknek. Időnként ellentmondásba is keveredünk önmagunkkal. A szórakoztató előadás tükröt tart elénk.

Az előadás során több rövid történetet hallgattunk meg, amely a mindennapi életünk egy-egy tipikus jelentét ábrázolja. A lemez egyik és másik oldala eltér egymástól. Ugyanattól a személytől, ugyanarról a témáról szólnak, de két különböző nézőpontból, más helyzetben hangzanak el, teljesen ellentmondanak egymásnak.

 

Fotó: Képmás

A Képmás-est Család és művészet sorozatában részleteket hallhattunk Janikoviszky Éva A lemez két oldala című művéből, amit Tollár Mónika állított színpadra. A jelenetek között Szám Kati, a Képmás főszerkesztője beszélgetett Horváth Lili és Kovács Vanda színésznőkkel, valamint Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeutával többek között arról, mi minden rejlik a humoros történetek mögött.

Attól függően, hogy épp milyen szerepben vagyunk jelen egy-egy élethelyzetünkben, - anyaként, anyósként, feleségként, barátnőként, kollegaként – változik a véleményünk és viselkedésünk. De mindig megmondjuk a tutit és persze nekünk van igazunk!

A humorral fűszerezett, ismerős jelenetekben megjelenik a panaszkodás, pletykálkodás, dicsekvés, határozott vélemények közlése, felháborodás vagy egyetértés. Másként beszélünk otthon, baráti körben, a munkahelyen vagy idegenek előtt. Ha a mi gyerekünkről van szó, a hozzáállásunk egészen más, mintha a szomszéd gyerekét érinti a dolog.

Milyen lemezek ezek? A hétköznapi élet kérdései, ismerős helyzetek jelennek meg: vendégség, gyereknevelés, tanító néni, rokoni kapcsolatok, rendrakás, továbbtanulás, unokavárás, milyenek a mai fiatalok és a mai férfiak.

Miben különbözik az egyik oldal a másiktól? Nézzünk egy példát!

Kit mire neveltek

A lemez egyik oldalán ez áll:

„Hát vegyétek már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te, csak éppen reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és sorba állok, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot, és reggelit adok és uzsonnát készítek, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig állok a lábamon, ledolgozom a nyolc órát, aztán bevásárolok, és cipekedek, és főzök és mosogatok, és mosok és vasalok, és este holtfáradtan zuhanok az ágyba, és hajnalban kezdődik az egész elölről. Hát ki győzi ezt, hát ezért taníttatott az én drága anyám?”

A másik oldalon kicsit más a szöveg, de az előadó ugyanaz. Itt azonban a férje helyett a barátnőjéhez intézi szavait:

„Hogy hogy győzöm? Nincs ebben semmi boszorkányság! Hát felkelek egy kicsit korábban, leszaladok a tejboltba, aztán költöm a fiúkat, kiszellőztetek, beágyazok, amíg ők reggeliznek, elkészítem az uzsonnát, aztán elmosom a reggeli edényt, odateszek Bandinak egy kávét, úgy megyek munkába, délután meg úgyis útba esik a hentes, a zöldséges, összeütöm azt a kis vacsorát egy félóra alatt, nincs ebben semmi ördöngösség, egy asszonynak mégiscsak a háztartás az első, nem? Legalábbis engem erre nevelt az én drága anyám.”

Belénk karcolódott, mint lemezbe a zene

Kozma-Vízkeleti Dániel szerint szerepeink az identitásunk részévé válnak, a világot úgy látjuk, hogy a szerepeinkből indulunk ki. Mindegyik szerep mi vagyunk, magunkra alakítjuk, az alapvető karakterünk benne van, dicsekvő háziasszonytól  a mártír anyáig.

Belénk karcolódtak a minták, megfigyeltük, amit magunk körül láttunk, elsősorban a családban, ahol felnőttünk. Megfigyeltük például, apánk hogyan beszél a nőkkel: a családtagjaival, a vendégekkel, a szomszéddal, az eladóval. A szüleinktől ellesett példák természetessé váltak. Ha nem is komfortos, de ismerős, megszokott és biztonságos.

Kamaszkorunkban elhatározzuk, hogy egészen másképp fogjuk csinálni, mint a szüleink, de felnőttként rácsodálkozunk, hogy mégis hasonlóan tesszük. Belénk karcolódott, mint lemezbe a zene, elnyomhatjuk ugyan a lemez hangját, de amikor érzelmileg túlhevített helyzetben vagyunk, akkor alapból így viselkedünk.

A példaképeink is meghatározóak: edző, tanár, ikonok, hírességek. Sokféle szerepet végigpróbálunk, amíg megtaláljuk a sajátunkat.

Fotó: Képmás

A rendcsinálás nézőpontjai

“Anyuka drága, én nem tudom, hányszor mondjam még, hogy végre megértse, hogy az én szekrényemben ne tessék turkálni, ne tessék nézelődni, az én holmimat nem kell rendbe rakni, nem kell összehajtogatni, nem kell újramosni, nem kell megvarrogatni, az én holmimat tessék békén hagyni! És azzal se fárassza magát anyuka, hogy kiválogassa, mire nincs szükségem, mit lehetne a Vargáné lányának adni, és mit lehetne kidobni. És hol van az a kis zöld tégely, ami itt volt a sálak alatt? Úristen, hát hogy lett volna üres?”

Tényleg igaza van! De a saját fia esetében is hasonlóan gondolja?

“Lacika, hát hogy beszélsz te az anyáddal? Mi az, hogy mért turkálok a szekrényedben? Vedd tudomásul, édes fiam, hogy ha én egyszer végre rendet rakok helyetted ezen a szeméttelepen, akkor te nekem csak egyet mondhatsz: azt, hogy köszönöm szépen! Hogy dobtam volna ki azt a plakátot, amit egy hétig csináltatok, mikor azt se tudom, hol van?! Mit tudom én, hol vannak a fényképek, nem, nem voltak a nagy fémdobozban, mert abba belenéztem és abban nem volt semmi, de nehogy már rajtam keresd ezeket a limlomokat, inkább tartsál rendet, fiam!”

Janikovszky Éva, a népszerű írónő felnőtteknek írt kötete, A lemez két oldala eredetileg 1978-ban jelent meg, azóta többször kiadták. A huszonkilenc novellát elolvasva jól szórakozunk, mellette megismerjük az emberek viselkedésének színét és fonákját.

​“A lemez két oldala” című színházi előadást Tollár Mónika rendezte 2013-ban, azóta sikeresen játsszák több helyszínen.

A könyv a hetvenes években íródott, de a mai korban is érvényes üzenetet hordoz. Az írónő öniróniával átszőtt, életszerű, őszinte történetein keresztül magunkra ismerünk. A két színésznő hiteles, élettel teli előadásában a nézők bekapcsolódtak a szituációkba.

Az írónő szavaiból készült éles tükörbe pillantva meglátjuk tökéletlenségünket és kapcsolataink nehézségeit. Időnként szépítjük a dolgokat, elhallgatunk, kiszínezünk, letagadunk, füllentünk. Vagyis emberek vagyunk.

Halász Kinga
- Budapestimami -


A Képmás-estek júniusban folytatódnak! 

A következő alkalom: Zenében otthon
Június 1., 19:00h, Várkert Bazár.
További részletek ITT.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Sokan mondják, hogy szeptember az új január. A nyári lazulás után sokan motiváltabban érkeznek vissza az edzőtermekbe. Hogy a kezdeti lelkesedés pár hétnél tovább tartson, érdemes szakemberrel konzultálni és konrét célokat meghatározni.
Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Az ősz számos lehetőséget kínál, hogy a gyerekek számára izgalmassá és élvezetessé tegyük ezt az évszakot. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amelyek segítenek felfedezni az ősz szépségeit és kihasználni az évszak sajátosságait a családi élmények során.
Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Vannak olyan végzetes mondatok, amit a szülők később megbánnak. Van pár ismétlődő dolog, amit ha gyakran mondunk gyerekeinknek, akkor azzal akár hosszú távon nehezítjük meg a gyerek és a magunk életét is.- Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Miért menjünk el szűrővizsgálatokra, ha nincsen semmi bajunk?

Miért menjünk el szűrővizsgálatokra, ha nincs semmi bajunk?

Azért, hogy ne is legyen! - Dr. Gyöngy Andrea belgyógyász, diabetológus írása

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére